A napokban közfelháborodást keltő vallási vezető előadásán elmerengve úgy döntöttem megírom a gondolataimat és tapasztalataimat a jóga témakörében. Ha egy megnyilatkozás felháborodást kelt valakiben az a felháborodott emberben is benne kell, hogy legyen megtapasztalásként, különben nem ismerné fel. Legalábbis mindenki, aki befelé figyelésre adja a fejét, annak találkoznia kell ezzel a felismeréssel.
Aki valóban önismereti alapon jógázik, illetve relaxál, meditál az – ha őszinte önmagához – biztosan tapasztalta, hogy ez egy folyamat, amit nem feltétlenül mindig a tökéletes nyugalom és békesség jellemez. Az oda vezető út legalábbis nem feltétlenül az.
Emlékszem, a jógagyakorlásom első éveiben a relaxációt kifejezetten idiótaságnak tartottam, mert egy csomó ingerültséget és frusztrációt váltott ki belőlem. Az, meg, hogy meditáljak? Egyszerűen fojtogató szorongást váltott ki belőlem.
Ma már tudom miért. Ahhoz, hogy megismerjem saját belső igaz önmagam, nagyon sok álarcot, negatív attitűdöt, érzelmet, diszkomfort érzést, hiedelmet le kell fejtsek magamról. Önmagam megismerése nem azt jelenti, hogy befelé figyelek és máris a kánaánban találom magam. Dehogyis! Az odáig vezető úton nagyon sok belső igazságnak vélt ellenállással – ha valakinek úgy tetszik „DÉMONNAL” – találkozom, akiket, amiket magamban felismerve mégis továbbhaladok, ha haladok … Mert nagyon sokan ilyenkor torpannak meg. „Nem is éreztem jól magam.”, Hát nem tudom, de engem a jóga felidegesít, nem is értem azt a sok idiótát”, stb. hozzáállással feladják önmaguk felismerését. Nos, hát éppen találkoztak a saját belső ellenállásukkal, megkövesedett hiedelmeikkel, amiknek a jóga tökéletesen ellentmond és ez feszültséget vált ki az egóban. Ez a feszültség rezonál …
Ezenkívül az izmok nyújtása, az izületek oldása, a légzésfigyelés, az önmagamra figyelés már önmagában olyan béklyókból szabadíthat ki, amik fogva tartottak, mert valamiért elhittem, hogy én nem FIGYELHETEK ÖNMAGAMRA, NEM HIHETEK ÖNMAGAMBAN! Ezt az igazságot nagyon sok ember őrizgeti, nevezhetjük úgyis, hogy „démonok” által. Amikor pedig veszed a fáradtságot és elindulsz önmagad megismerése felé, akkor bizony meg kell küzdeni ezekkel a „démonokkal”, vagyis önmagad megkövesedett, elavult hiedelmeivel. Ilyenkor érzelmek, érzések szabadulnak fel, melyeknek (mint mindennek) meghatározott rezgése van és gyakran negatív érzésként manifesztálódnak az agyban. Ezek a kiszabaduló rezgések bizonyos embereknek formaként, alakzatként is láthatóvá válnak, mintha kiszállna valami az emberből. Megidéződött tehát a démon J , vagyis kioldódott egy önsorsrontó, negatív ellenállás a gyakorlóból.
Sajnos bizonyos vallások úgy vélik, hogy ami feszültséget, haragot, dühöt vált ki bennem, az maga a „démoni erő”. Az önismerettel és önbecsüléssel rendelkező ember viszont tudja, hogy ez lehetőség a bennem lakozó feszültség, ellenállás kioldására. Amit felismerek a másikban és frusztrációt, nyugtalanságot vált ki bennem, azt a részemet még nem ismertem és fogadtam el önmagamban. Minél több frusztrációt, kényelmetlenséget, félelmet és korlátozottságot okozó hatással nézek szembe és értek meg, fogadok el és haladok tovább, annál szabadabbá válok. Ez viszont a bátrak „sportja”.
Zárójelben jegyzem meg, hogy a másikból kioldódó „démon”, vagyis rezonáló feszültség utat tör magának a térben és keresi azt az alacsony önbecsüléssel rendelkező embert, akivel viszontrezonálhat. Vagyis egyszerűen a másik ember kezdi el magát valamiért kényelmetlenül és rosszul érezni. Ilyen is létezik. Hatással vagyunk egymásra. De ez egy másik történet…
Legutóbbi hozzászólások