Sokaktól hallom, hogy annyi mindent megtesznek egy adott embernek, családtagnak, kollégának, mégis érdektelenséget, ellenségeskedést kapnak vissza cserébe. Hol az egyensúly? Nem értik, hogy ez miért van. Mivel majdhogynem általános ez a „probléma” így igyekszem ebben a cikkben rávilágítani erre, hogy közelebb kerülhess te is önmagadhoz és a megoldáshoz.
Ami a lényeg és ezt kell megérteni:
NEM AZ SZÁMÍT, HOGY MIT TESZEL, HANEM AZ, HOGYAN ÉRZED MAGAD KÖZBEN!
A Világegyetemben minden energia (Te is) és az energiaáramlás mindig az egyensúlyra törekszik, ezért lényegében mindig egyensúlyban van, minden pillanatban. Ennek érzékeltetésére talán egy egyszerű példa: ha valahol a világon képződik egy hegyvonulat, amellett biztosan kell lennie egy völgynek is valahol. Tehát, ha valamiből „többlet” van, akkor szükségszerűen valahol „hiánynak” is kell lennie. Így áll helyre az egyensúly. A többlet és a hiány tehát mindig egyszerre van jelen, egymás nélkül nem léteznek.
De, hogyan érint ez bennünket és azt, hogy mit kapunk vissza tetteinkért?
Tehát nem az számít, hogy Te mit teszel, lehozod-e a csillagokat vagy sem, kiszolgálod-e vagy sem, törődsz-e vele, vagy sem, felhívod-e vagy sem és még sorolhatnám. Tehetsz bármit, ha közben máshol lennél, mást csinálnál, utálod az egészet és belül forrongsz a tehetetlenségtől, vagy éppen félsz a visszautasítástól, megalázottságtól és csak azért teszed, amit teszel, csak azért vagy ott, azért segítesz, ölelsz, telefonálsz, stb., hogy béke legyen, hogy nyugi legyen. De nem lesz. Hosszabb távon legalábbis biztosan nem. Forrongsz, elégedetlenkedsz, hogy nem ismernek el, elutasítanak és azt gondolod, hogy azért vagy rosszul, mert nem azt kapod vissza, amit adtál. Pedig te olyan gondoskodó voltál. No igen … A valóság az, hogy az elégedetlenségedből eredő érzelmeid (dühöd, haragod, közönyöd) pontosan ugyanazok, ahogyan adtad a segítséget is.
Amilyen érzelmeket áramoltatsz ki magadból, pontosan ugyanazok érkeznek vissza hozzád. Amikor érzelem árad ki belőled, akkor abból az érzelemből lényegében hiány lesz az energiateredben, amely hiányt a másik fél fogja pótolni úgy, hogy pontosan azt az érzelmet áramoltatja vissza feléd. Ez mindig így van. Így működik az egész világ. Így születik minden pillanatban egyensúly. Mert minden pillanatban egyensúly van. Soha nincs egyensúlytalanság.
Mit tehetsz?
Nagyon egyszerű. Elegendő, ha (amilyen gyakran csak teheted) figyeled adott szituációban az érzelmeidet és gondolataidat. Ez segít abban, hogy megszakadjon az adott esetben negatív érzelem kiáradása, hisz, amíg figyeled magad, megszakad az addig szokásos tudattalan cselekvésed is. Néhány percre tudatossá válsz önmagadra, ami tökéletesen megakadályozza a negatív érzelmeket és az abból fakadó ártó cselekvéseket is.
Csak figyeld magad, amikor csak teheted, tudatosítsd az érzelmeidet, gondolataidat és, ha negatív, ártó érzelmet tapasztalsz, akkor reagálj most másként, mint eddig. Például köhögj egyet, vagy sóhajts fel, vagy döntsd el, hogy ezt itt és most abbahagyod, mert tudod, hogy pontosan ez az érzelem fog hozzád visszatalálni, mégpedig azonnal. Akkor is azonnal, ha azt hiszed, hogy a másik cselekvése nem ezt tükrözi. Tudd, nem az számít, hogy mit tesz, hanem az, hogy hogyan érzi magát közben. Akivel pedig találkozol, az mindig pontosan úgy érzi magát, ahogyan Te is, mert így áll helyre minden pillanatban az egyensúly. Hm, ez azért elgondolkodtató és ijesztő is lehet, de tudd, hogy a legjobb lehetőség arra, hogy észrevedd adott szituációkban az érzelmeidet és megfigyelőként meggyógyíthasd az addig szokásos, múltbéli tapasztalatokon alapuló reakcióidat.
Légy tudatos önmagadra, az érzelmeidre, gondolataidra és vállalj értük felelősséget. Csak ennyi kell. És máris változik a világ körülötted. Meglátod …
Tovább a kineziológia oldalra.
Tovább a facebook oldalra.
Legutóbbi hozzászólások