Pici magzatként édesanyád hasában még egységállapotban, egységtudatban léteztél a szeretet állapotában. Számodra természetes volt az összetartozás és a szeretet érzékelése, melyben nyugalomban és békében ringatóztál.
A fizikai világ ekkor még ismeretlen volt előtted, annak megismerése a szüleid érzelmein keresztül történt meg. Ők azonban kudarcaik és tapasztalataik nyomán rendszerint aggódást, féltést, elégedetlenséget, vagy az éppen aktuális helyzetük miatti problémás helyzetek feszültségeit, kellemetlen érzelmi rezgéseit áramoltatták feléd, melyek bizony gyakorta kibillentettek nyugalmi állapotodból.
Amikor tisztába kerülsz a világgal
Mivel érzékelhető volt számodra a különbség a valódi szeretet és a szüleid negatív rezgése között, ezért ösztönösen az utóbbi elutasítása mellett döntöttél. Tiltakozásod jeléül akár hevesen rúgkapáltál a pocakban, vagy születésed után sokat sírtál, nehezen aludtál, elutasítottad az anyatejet. A tested különböző fájdalmas tüneteket produkált a negatív rezgések hatására.
Amilyen érzelmek hatása alatt éltek, azaz amilyen érzelmeket áramoltattak feléd a szüleid, azt lereagálva, ugyanazt áramoltattad nekik vissza. Lényegében visszapattintottad azt. A felőled érkező durva rezgésekből, energiákból ők arra következtettek, hogy valami baj van, így aggódásukkal, idegességükkel még inkább ellenállásra késztettek téged. Ez mind tudattalanul történt annak érdekében, hogy megőrizhesd nyugalmadat és békédet.
Lassan megfogalmazódott benned (természetesen tudattalanul), hogy milyen anya és nő, illetve milyen apa és férfi nem szeretnél lenni (itt jegyezném meg, hogy a szülők is már generációs félelmeket éltek meg, tehát érzelmeik csak következményei elődeiknek). Rálátásod lett, hogy milyen nőt, illetve milyen férfit nem szeretnél az életedben magad mellett tudni. Egy idő után már nem arra figyeltél, hogy mi számodra a legmegfelelőbb, mi okoz neked boldogságot, hanem arra figyeltél, hogy milyen ne légy és mi ne történjen meg, amitől rosszul éreznéd magad.
Végül „jó” vagy „rossz” gyerek lettél
Ebben a zűrzavaros helyzetben két lehetőséged volt. Az egyik, félve attól, hogy nem szeretnek majd, feladtad a további küzdelmet és elfogadtad szüleid „tanításait” (mintáit), jó kislány, vagy jó kisfiú lett belőled.
Másik módja, ahogyan dönthettél pedig az, hogy tovább harcoltál, elutasítottad tanácsaikat, folyamatosan csak arra törekedtél, hogy nehogy az történjen, amit ők akarnak, persze önvédelemből. Lettél így rossz kislány, vagy rossz kisfiú.
Fontos megérteni azonban, hogy egyik választás sem ideális a valódi boldogság megélése szempontjából, mert mindkét esetben arra figyeltél, hogy ők milyenek és mit akarnak, így megfeledkeztél arról, hogy neked mi a jó és Te mit szeretnél. Ma már te sem tudod, valójában mit szeretnél, mert elfeledkeztél róla. Anélkül, hogy tudatában lettél volna ennek, lemondtál a saját egyéniségedről, saját személyiségedről is.
Kisgyermek korodban alakult ki tehát a hitrendszered, elképzelésed önmagadról, másokról és a világról, egy tudattalan folyamat eredményeként. Ennek felismerése óriási jelentőséggel bír valódi önmagad megértésében és újra felfedezésében.
És most vegyél egy nagy levegőt, majd hosszan fújd ki és lazíts egyet. 🙂 Folytatjuk …
Facebook-on itt vagyok.
Rólam itt olvashatsz.
foto: worldofweirdthings.com
A cikk Csattos Ilona Vedd észre c. könyve nyomán készült.
Legutóbbi hozzászólások